A DERÉKFÁJÁS MEGELŐZHETŐ!

A derékfájásokról szóló statisztikák szerint a regisztrált esetek 85%-ában a kiváltó ok ismeretlen eredetű. A páciensek is gyakran mondják el az első beszélgetésnél, hogy ez náluk családi örökség, anya-apa-nagyi stb. is lumbágós volt.

Sajnos az emberek többsége azt hiszi, hogy a derékfájás kialakulása elkerülhetetlen és az csak úgy megtörténik, tőlük függetlenül.

 

JÓ HÍR (vagy rossz hír?): a derékfájások legnagyobb része biomechanikai eredetű, mégpedig a gerinc helytelen „használatából” ered. Az ugye mindenkinek világos, hogy ha két alkatrész egy gépben nem illeszkedik pontosan, mert az egyik kimozdul a tervezett helyéről, akkor a tervezettnél korábbi és nem előre látott kopás alakul ki az anyagon. Nincs ez máshogy a mozgásrendszer egyes elemeivel sem. Ha nem a tervezett pozícióban vannak az egyes „alkatrészek”, akkor korai kopások, kompenzációk, túlterhelődések jönnek létre.

 

Jó hír ez, hiszen akkor a helyes használattal megelőzhető, sőt, ha már kialakult, akkor többé-kevésbé gyógyítható is a derékfájás.

 

Rossz hír viszont, mert el kell fogadnunk, hogy a felelősség a gerinc tulajdonosáé! Nincs genetika (na jó, egy kis részben számít), nincs szükséges rossz, csak én vagyok, az én felelősségem, hogy mi történik a gerincemmel.

 

A porckorongsérvet például nem lehet örökölni. Pusztán egy mechanikai történés: a porckorong belső, kocsonyás magja kijut a porckorongból. Az ok: a helytelen testhelyzet (pl. görnyedő ülés) vagy a helytelenül végzett tevékenységek (pl. görnyedő háttal emelés) hosszú időn keresztül. Anyának is volt? Akkor is ő is éveken át rosszul használta a gerincét. Ennyi.

 

Ha megjegyzünk egy végtelenül egyszerű szabályt, azzal meg tudjuk védeni a gerincünket. Ez a szabály pedig: A GERINC ÉS ALKOTÓELEMEI (csigolyák, ízületek, porckorongok, szalagok, idegek) az ún. NEUTRÁLIS HELYZETBEN VANNAK A LEGNAGYOBB BIZTONSÁGBAN a fizikai terhelés során. Ilyenkor ugyanis a rájuk nehezedő terhelés kiegyensúlyozott. A neutrális helyzet kvázi az anatómiai atlaszban lévő gerincábrázolásnak megfelelő, persze minden embernél egyedi formát mutat. Ha a statikus testhelyzetek, illetve mozgások során az egyes elemek kontrollálatlanul kimozdulnak a helyükről és ez sokszor ismétlődik, akkor az adott elemre ható (nyíró, kompressziós stb.) erők megsokszorozódnak és túlterhelődik.

 

Amikor már fájdalom van, nem könnyű kideríteni, hogy mi vezetett az adott elem túlterheléséhez, hiszen ez sokszor évek alatt történik meg. Mint mikor az éveken át sokat tűrő alkalmazott egy banális szituációban törni-zúzni kezd és senki nem érti, hogy a fénymásoló fiókjának beszorulása miért akasztja ki. Hát nem is az akasztja ki őt sem, hanem az évek során felgyülemlett feszültség, amit egyébként az évek alatt senki nem is sejtett. Így van ez a túlterhelődő anatómiai képletekkel is. A szervezet intelligens: sokáig tűr és próbál kompenzálni, de egy idő után feladja és jön a fájdalom.

 

Összefoglalva ami tehát a mi felelősségünk:

  • mindig adott helyzetnek megfelelő, helyes testtartás és
  • olyan edzésmunka, mellyel a stabilizáló funkciót fejlesztjük.

forrás: http://www.gerinckoncepcio.hu

Facebook Twitter Gmail Outlook Addthis

Ez az oldal sütiket használ.

Elfogadom Szeretnénk felhívni figyelmét, hogy weboldalunk a legjobb felhasználói élmény érdekében sütiket használ